- MaYoR - Városmajori Gimnázium
Ha letöltöd, meghallgathatod azt a számot, amellyel a tanárok kedvelt szófordulatainak és az iskolacsengő dallamának szerettünk volna emléket állítani. A csengőt ugyan évente több mint négyezerszer hallod, a tanárokat pedig talán még annál is többször (hacsak el nem lógod a fél tanévet), de érettségi után mindenki kénytelen megválni ezektől a szívmelengetően kellemes hangoktól, ezért mi megörökítettük őket a jövő számára. Másrészt - biztos neked is vannak régi felvételeid, amelyeket szüleid nem sokkal az után rögzítettek, hogy te megtanultál beszélni, s ma ezeket örömmel veszed elő - talán a tanárok is szívesen hallgatják majd 20 év múlva, milyen volt a hangjuk 20 évvel ezelőtt (ez értelmes volt).
Emiatt
rohantuk meg tehát utazótáska méretű stúdió-felszerelésünkkel egy márciusi napon
első áldozatunkat, Jenes tanár urat, aki kérésünkre a mikrofonba kiabálta a
testnevelés órákról ismerős mondatot. Azt, amit olyankor szokott mondani, ha nem
futunk (nem futunk). Felvettük még tőle az óra végi vigyázzba állítást is.
Ilyesfajta műveletsor ismétlődött meg márciustól szeptemberig még vagy 32
tanárral. A tízéves évfordulóra való hivatkozásunk miatt szerencsére nem sok
ellenállásba ütköztünk, bár a tanárok nem igazán szeretik, ha bohócot csinálnak
belőlük (tanárnő, tessék belemondani a mikrofonba, hogy a fene vigye el,
de
jó hangosan!
).
A zenét a Balázs hozta össze, és ez - tekintve, hogy olyan dallamokból kellett zenét létrehozni, amelyeket sejtésünk szerint volt NSZK-s elektromérnökök írtak bele forrasztóval és nagy kalapácsokkal a csengőszerkezetbe - nem volt könnyű feladat. De egy tehetséges zeneszerző erre is képes. Mint azt hallhatjátok, a szám 5 és fél percébe igen sokféle zenei stílust sikerült belesűríteni (azért, hogy mindenkinek tetsszen belőle legalább fél perc). És ehhez a remekműhöz lettek hozzákeverve oktatóinkról készített hangfelvételeink.
Ez szintén sok időt és munkát vesz igénybe, ennek néhány fázisát fogom itt részletezni. Miután a hangszalagról átvettük a mintákat a számítógépre, elkezdődhetett a digitális utómunka. Elsőként meg kellett a felvételeket tisztítani a nem kívánt zörejektől, majd a tanárok produkcióit külön-külön kiválasztani. Ezután minden egyes mintának meghatároztuk a helyzetét a számon belül, és néhányra közülük speciális effektusokat tettünk. A scratcheléshez egy saját módszert használtam.
A műremek elkészültéig valamivel több, mint 40 munkaóra telt el. Ez a szám másodpercekbe átszámolva megközelítőleg annyi szem kukoricapelyhet jelent, amennyit egy normális ember fél év alatt nem eszik meg. (Persze, ki mondta, hogy normálisak vagyunk?)
Elnézést kérünk azoktól a tanároktól, akik nem szerepelnek a számunkban, és azoktól is, akik igen. Köszönet mindenkinek, aki hozzájárult a mű elkészüléséhez.
1999. szeptember 12. Bartos Ábel
Azok kedvéért, akik valamit nem értenek, az alábbiakban egy kis listát adunk közre, amelyen feltüntetjük, melyik mondatot, melyik tanár, melyik órán mondja.
Ezennel a tanévet megnyitom. - Szebedy Tas (igazgató)| File | Méret | Letöltési idő modemmel(kb.) |
|---|---|---|
| VMG Mix MP3 formátumban | 4753 kB | (25 - 40 perc volt 1999-ben) |
© 1999. Alpár - Bartos produkció