Története mindössze tíz éves, hiszen az iskolával egyidős. Ahogy az első évfolyam diákjai benépesítették az épületet, úgy kezdték építeni a könyvtárostanárok a VMG könyvtárát. Elődöm Bíróné Tóth Irén alapítója mai gyűjteményünknek. A könyvtár 250 négyzetméteres területén elhelyezett üres polcokat kellett megtöltenie olyan művekkel, amelyek alkalmasak hosszú időn keresztül segíteni diákjaink, tanáraink munkáját. Neki jutott tehát a könyvtárépítésnek a roham munkája. Hiszen nem volt könnyű a semmiből könyvtárat teremteni. Talán ezért is emésztette föl minden idejét ez a feladat. A gyűjtemény köteteit sokszor vettem már kézbe azóta, hogy átvettem tőle a könyvtár vezetését. A könyvek sok mindenről tanúskodnak.

Például arról, milyen módon lehetett tíz évvel ezelőtt új könyvtári gyűjteményt létrehozni, hiszen ez nagyon sok pénzt igénylő vállalkozás. Márpedig tíz évvel ezelőtt még éppen csak indulóban volt a pályázati rendszer. Honnan kaptunk hát könyveket? A KISZ Lékai János KISZ iskolájából kaptuk néprajzi gyűjteményünk jelentős részét. Egy évtizeddel ezelőtt nagyon sok Szabó Ervin fiókkönyvtárat bezártak. (pl. a Városmajor utcában a gyermekkönyvtárat) Ezeknek az állományából szintén válogatott a könyvtárvezető. Ugyanígy a könyvek között böngészve több kötetben találjuk a szakszervezeti könyvtárak bélyegzőjét. (Mező Imre körzeti könyvtár, József Attila körzeti könyvtár, stb. )

Természetesen új kötetek is szép számmal kerültek a polcra. Lapozgatom a régi leltárkönyveket, kutatva emlékek után.

Milyen érdekes, hogy az első leltárkönyvet 1989. szeptember 12-én dr. Buzás Lászlóné nyitotta meg. S egy félév alatt, tehát februárig 3880 könyvtári egységet, 4239 kötetet, 364707 forint értékben jegyeztek be. Tudni kell, hogy egy könyv könyvtárivátétele hosszú folyamat, annak csak első lépése a leltárkönyvbe való bejegyzés. Egy egy könyvre legalább 10-15 perc munkát kell fordítani, hogy aztán az olvasó már a jól ismert formában találhassa meg a könyvespolcon.

1992-ben már a harmadik leltárkönyvet nyitották meg a könyvtárosok, s a kötetek száma elérte a tízezret. 1991-ben újabb könyvtáros került Bíróné Tóth Irén mellé Borsányi Katalin személyében. A leltárkönyvek kézírásai arról tanúskodnak, hogy mások is segítettek az első években. Jelenleg 17 800 kötetet számlál könyvtárunk. Ehhez kapcsolódik a 805 filmet tartalmazó videotárunk, a 10 000 kötetet tartalmazó tankönyvtárunk. Ennek a magas számnak nemcsak a 90-es évek elejének alacsony árai az oka, de az évente megrendezett Tankönyvkiállítás is. Minden év januárjában beköltöznek a kiadók aulánkba, hogy megmutassák újdonságaikat tanároknak, diákoknak. S természetesen könyvtárunk nemcsak vásárol, sok ajándék kötettel is gyarapodik ilyenkor.

Egyre szaporodnak a korszerű, könyvtáros körökben nem hagyományos dokumentumnak nevezett CD-k és CD-ROMok is. Hangkazettáink között van néhány érdekes házi felvétel is. Pédául az iskola- napok, a show-k anyaga, vagy a Táncsics Mihály Gimnázium könyvtárostanárának, Győri Gáspárnak emlékére rendezett ülés hangdokumentumai.

Térképtárunkat, amely az iskolai szervezésű kirándulásokat segíti idén firssítettük föl.

De vannak olyan igazi régi könyveink is, amik elengedhetetlenek egy valamirevaló könyvtárból. Ilyen például a teljes Révai Nagylexikon 1911-ből, vagy a Biblia 1905-ből.

Legnagyobb könyvünk Arany János balladái Zichy Mihály rajzaival (45cm magas), a legkisebb szintén Arany verseit tartalmazza (4cm magas).

Amikor a könyvtár irányítását átvettem 1994 januárjában, a számomra kitűzött cél már nem a gyűjtemény megalapozása volt. Sokkal inkább a létrejött igen színvonalas dokumentumtár használtatása, felfedeztetése.

A két hónapi leltározás közben egy kicsit persze átrendeztem a teret. Új lévén, nem ismerve a helyi lehetőségeket magam tologattam a bútorokat. Próbálgatva, hogyan lenne legpraktikusabb a kihasználása az - amúgy nem könyvtáros szemmel tervezett - térnek. Egyszer Igazgató úr benyitott, úgy este 6 felé járt már az idő. Éppen a kölcsönző pultot próbáltam valahogy odébb taszigálni. Mit csinál maga még itt? kérdezte. Félénken mondtam mi a szándékom ezzel a robusztus bútorral, s vártam a fejleményeket. A vége az lett, hogy ketten találtuk ki a helyét.

Az első nagyobb beruházások közül kettőt szeretnék megemlíteni, amely ma is büszkeséggel tölt el. Az egyik a Protecton Kft. által készített biztonsági rendszer. Bevallom a hasonló biztonság-technikai cégekkel való tárgyalás volt az első számomra azon az úton, amelyet ma könyvtár-menedzsmentként emleget a szakma.

Az első Nemzetközi Könyvfesztiválon tárgyaltam az Enciklopédia Britannica svájci képviselőivel, s ez olyan jól sikerült, hogy ma ez a kézikönyv könyvtárunk legdrágább darabja. Azóta is számtalan pályázattal, személyes tárgyalással igyekszem állományunkat naprakésszé tenni.

És 1994 februárjában elkezdődött az a könyvtári élet, amely ma is minden percemet leköti.

Munkámat többen segítették ez alatt az öt év alatt. Marika néni nyugdíj után maradt az iskolában, hogy fájós lábával, de nagy szeretettel vegye körül látogatóinkat. Homoki tanár urat a könyvtárosi munkától az idegenvezetés csábította el. Az érettségi után Kovács Krisztina egy évet töltött könyvtárunkban, ma a Pázmány Péteer Tudományegyetem hallgatója. Piros Péterné, azaz Piroska néni egy éves könyvtárosi munka után kedvet kapott ahhoz, hogy diplomát szerezzen e szép hivatásból. És már itt vagyunk a mai napnál ismét. Amikor Piroska néni újra beült az iskolapadba, hirdetést adtunk föl ez nem titok. Sokan jelentkeztek könyvtáros-asszisztensnek. Volt köztük fiatal és idős, pályakezdő színész és fodrász. S volt köztük egy halk szavú, szép írású hölgy. Igaz, nem volt könyvtárosi végzettsége. A szakmát saját maga kellett hogy megtanulja, mint iskolai könyvtáros. Őt választottuk. Ez Ökrösné Bartal Éva tanárnő, aki második éve nagy szorgalommal és hozzáértéssel egészíti ki munkámat.

A könyvtár kinyílt az iskola felé, s az iskola bejött a könyvtárba. Ma legnagyobb gondom, hogy kevés a hely. Több párna kellene, több szék és asztal. Több terem, hogy legyen helye a kicsit beszélgetni akaróknak is a könyvtárban.

Sok minden eszembe ötlik az első félévből, de az egyik legemlékezetesebb találkozást Szebedy Tasnak köszönhetem. Hiszen ő ajánlotta figyelmembe Kovács Géza tanár úrat, aki érkezésemkor már nem tanított a VMG-ben. Neki köszönhetem azokat a csodálatos szerda délutánokat, amikor irodalomról volt szó, úgy Szóval nem középiskolás fokon. Ültünk és hallgattuk, ahogy Géza bácsi Füst Milánról, Szabó Lőrincről beszélt. Ez az asztaltársaság a gimnázium falai közül kirepülve is együtt maradt.

Géza bácsi indította útjának a Városmajori Akadémiát, amelyet aztán örököltem és szeretném még sokáig folytatni. Sok neves vendégünk volt. Sajnos jómagam nem találkozhattam a filmrendező Szabó Istvánnal, Kákosy László professzor úrral. A sok emlékezetes előadás közül hadd említsek meg néhányat. Szabó Miklós régész a keltákról, Szakály József történész a törökvilágról, Ritoók Zsigmond Homérosz világáról, Hámori József és Roska Tamás közös kutatásaikról, Marik Miklós a csillagászat legújabb eredményeiről, Géher István természetesen Shakespeare-ről beszélt ezeken a délutánokon. Az 1999-ben Gergely Júlia tanárnővel Japánról szóló előadásokat hallgathattak az Akadémia hívei. Azért így írom, mert ezeknek a találkozásoknak olyan híre van, hogy régi diákjaink egyetemi társaikkal visszatérnek.

Ha a visszatérésről van szó, akkor hadd írjam le, hogy talán erre vagyok a legbüszkébb. A visszatérő régi diákokra. Akik újra és újra jönnek, beköszönnek. Sokszor olvasnivalóért, gyakran csak beszélgetni kicsit. Mindig szívesen látjuk őket. Többen közülük büszkén mutatják nevüket az örökbefogadók falán.

Iskolánk könyvtára egy olyan tanműhely kíván lenni, ahol diákjaink elsajátíthatják az önálló ismeretszerzés, a szellemi munka technikája minden mozzanatát. Erre szolgálnak a könyvtári órák.

Könyvtári munka segítői az osztálykönyvtárosok és a könyvtáros munkaközösség.